Az idén másodszor nyerte el Tüű Péter (Arany Kaviár étterem) a Magyarország sommelier bajnoka címet a Magyar Sommelier Szövetség (MASOSZ) által rendezett Magyar Sommelier Bajnokságon.Dobogósok lettek még: második helyen Angermann László, harmadikként pedig Evans Viktória végzett. A versenyen évről évre a szakma kiválóságai mérik össze tudásukat, de része annak a párbeszédnek, mely a sommelier-ek világának fontos része. Hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből bajnok legyen, és milyen életutat kell hozzá bejárni, magától Tüű Pétertől tudtuk meg: „Azt szoktam mondani, sommelier-nek lenni ebből a szempontból olyan, mint a sport: kell hozzá egy mérhetetlen nagy fegyelem.”
 
Ahhoz, hogy valakiből sommelier-bajnok legyen, hosszú szakmai út vezet. Nálad ez hogyan indult?
– Én az általános iskola után elvégeztem egy kétnyelvű vendéglátó- és idegenforgalmi szakközépiskolát. Ez akkor nagyon nagy szó volt, német és osztrák tanároktól tanultam, és rendszeresen mentünk külföldre, szakmai utakra. Aztán a Veszprémi Egyetemen angol szakon végeztem. Tulajdonképpen évekig angol fordítóként és tolmácsként dolgoztam. Valójában rájöttem, hogy ez nem nekem való, és úgy döntöttem, hogy visszatérek a vendéglátásba. Kimentem Svájcba, és már akkor tudtam, hogy nem sima felszolgálóként szeretnék dolgozni, hanem szakosodni fogok. Így is választottam munkahelyeket, illetve elvégeztem a WSET második szintjét, azt is németül, és pár hónapra rá Court of Master Sommeliers-nél az első és második szintet egyszerre. Tehát tudatosan készültem erre a pályára.

Meddig dolgoztál külföldön?
– Ez az etap nálam három és fél évig tartott, aztán hazajöttem. A lényeg az, hogy volt pár olyan munkám, ami nem úgy sikerült, ahogy én gondoltam, ami amolyan magyar sajátosság. Viszont az első igazán komoly helyem, ahol már ténylegesen és szakmailag is jól éreztem magam, az az Alabárdos volt. Megvoltak azok a körülmények és lehetőségek, hogy ténylegesen én is ki tudjak bontakozni szakmailag.

A versenyzést mikor kezdted el?
– Elsőnek még az Alabárdos színeiben 2016-ban, akkor lettem harmadik. Többen mondták utána, hogy látszott, hogy nincs versenyrutinom, nem tudtam előre a feladatokat, és tulajdonképpen jobb eredményt is elérhettem volna, ha kicsit jobban felkészülök. Úgyhogy ezen felbuzdulva 2017-ben is indultam és nyertem is.
 
2018-ban második lettél és idén, 2019-ben pedig másodszor nyertél. Szép sorozatot tudhatsz magad mögött. Mik azok a feladatok a versenyen, amit szeretsz, és mi az, ami esetlegesen nehezebb?
– Vannak standard feladatok: a pezsgőfelszolgálás, kommunikáció idegen nyelven, bor- és párlatfelismerés. Ami talán mindenkinek nagy mumus: a dekantálás, amit megadott időn belül kell teljesíteni.
Ami szerintem és a többiek szerint is a legnehezebb feladat: a hibás borlapjavítás. Erre tényleg nem lehet felkészülni, mert bármilyen hiba lehet. Egy olyan évszám mondjuk, ami még nincs is a piacon, vagy odaírják, hogy Figula Villány, ami ugyebár Csopaki stb. Rengeteg dologra kell ennél a feladatnál odafigyelni. A legszebb feladat szerintem egy megadott ételsorhoz italsort párosítani, de egészen az elejétől.

A 2019-es versenyen volt esetleg új feladat?
– Igen, volt két meglepetésfeladat. Az egyik a terítési hibák felismerése, ami nagyon szép, hiszen vendégtéri szakemberek vagyunk. A másik, ami aztán tényleg meglepetésfeladat volt, hogy kiraktak két fiolát, és fel kellett ismerni az illatot. A mézet mindhárman felismertük, aránylag az könnyebb is volt; viszont a másikat egyikünk sem, amiről végül kiderült, hogy banán. Fura volt, mert tulajdonképpen szintetizált illatok voltak, ezért talán még nehezebb.
 
A második bajnoki címed miatt gondolom sokan megint felfigyeltek rád?
– Azt kell, hogy mondjam, a szakmai kollégák részéről igen. Természetesen a sok gratuláció, az elismerő szó nagyon jólesik. Másrészről pedig nem vettem észre olyan óriási nagy nyüzsgést körülöttem. Valahogy ez úgy van, ha mondjuk egy szakács nyer egy versenyt, egyből bombázzák ajánlatokkal, felkérésekkel, ami a mi szakmánkban nem így működik. Úgy gondolom, hogy Magyarországon talán a sommelier-szakmának nincs olyan presztízse, elismertsége, mint külföldön. Ott sztársommelier-ek vannak, nálunk meg profi sommelier-ek, akik dolgoznak. Sokan még mindig nem tudják hova tenni a dolgot, mi is ez valójában, és mennyi munka, tanulás, gyakorlat kell hozzá, hogy valaki ehhez tényleg értsen is.
 
Lehet, hogy kevés igazán jó szakember van ezen a területen, és több kéne?
– Ez sokrétű, hiszen nem minden étteremben kell sommelier. De az egyszer biztos, hogy minden étteremben sommelier-nek kellene betanítani a vendégtéri szakembereket. Sőt, továbbmegyek, már az iskolákban sommelier-eknek kéne elmélyíteni az ilyen jellegű tudást. Én magam is nagyon szívesen átadnám az évek alatt megszerzett tudást a diákoknak, a következő korosztálynak, ha lenne rá igény, mód, lehetőség.
 
Melyik az az ital, amivel leginkább szeretsz dolgozni?
– Egyértelműen a Champagne. Nagy elismerés számomra, hogy nemrég a Dining Guide-gálán az Arany Kaviár borlapja elnyerte Az év borlapja elismerést, különös tekintettel az egyedülálló Champagne-kínálatra. A Champagne tényleg nagyon szépen megy az étteremben, és rendszeresen csinálunk vacsoraesteket erre a tematikára építve.

Sommelier-ként alapvetően rendszeresen kóstolsz és fogyasztasz italokat. Ezt hogyan lehet kezelni hosszú távon?
– Persze, ez fontos kérdés. Mikor munkaként fogyasztunk, kóstolunk, nagyon oda kell figyelni. Adott esetben kiköpni, sok vizet inni rá, pihenni. Azt szoktam mondani, sommelier-nek lenni ebből a szempontból olyan, mint a sport: kell hozzá egy mérhetetlen nagy fegyelem. Egész konkrétan én minden héten tartok három olyan napot, amikor egyáltalán nem iszom egy kortyot sem. De még kíváncsiságból sem, vagy épp ha szakmailag kínálnak, akkor sem.
 
Jövőre fogsz megint indulni a versenyen?
– Erre még se pro, se kontra nem tudok válaszolni. Persze vannak terveim, de sok mindentől függ a dolog. Úgy gondolom, fontos mindig megmutatkozni, viszont ennek sok formája lehetséges. Aki szereti ezt a szakmát, az véleményem szerint előbb-utóbb megtalálja a maga útját. 
 
(CHEF&PINCÉR magazin - 2019 márciusi szám)